Orbán Viktor számára a
legnagyobb veszélyt a már kétszer is választási kudarcot jelentő „egy a
tábor, egy a zászló” stratégia jelenti, mellyel szemben mind a politika
centrumában, mind a radikálisok között megjelentek a kihívók. A népszavazás
ebből a szempontból sokkal inkább Orbán ügye, mint a Fideszé, melynek
politikai kockázata a párt számára a mozgástér beszűkülését jelenti. Orbán
Viktorral kapcsolatban ugyanakkor érvényesül a „se vele, se nélküle”
probléma: vele nem lehetett választást nyerni, de nélküle sem sikerülhet –
gondolhatják sokan még az ő táborában is.
Mindkét politikai vezér némileg korlátozza saját
pártjának mozgásterét azzal, hogy az utódlásukkal kapcsolatban felvetődő
kezdeményezések elhárítása érdekében saját politikai stratégiájukat viszik
keresztül a párton. A politikai mélypont jelenségének szempontjából Somogyi
Zoltán szerint hangsúlyosabb az a kép, amelyet a pártok a választóról
kialakítottak, amely képhez igazítják politikájukat immár évek óta. A
pártok szerint a választó utálja a politikát, és a siker érdekében
igyekeznek kiszolgálni ezt a hangulatot. Ebben a folyamatban jellemző példa
az, hogy a pártok milyen álszemérmessé váltak a demokrácia költségeivel
kapcsolatban: bár igyekeznek titkolni, hogy mennyibe kerül például egy-egy
kampány, a sorra kirobbanó botrányok csak erősítik a politikaellenes
közhangulatot. Az elemző szerint a politika vagy felismeri a saját maga
által állított csapdákat és innovatív politikával kitör belőlük, vagy
beleragadva a helyzetbe hosszabb távon tovább gyengíti saját elismertségét.
|